Jelenleg számos talajfeltárási mód használatos a nemzetközi és a hazai gyakorlatban egyaránt. A cél természetesen minden esetben a talaj állapotának minél jobb megismerése és a tervezés szempontjából a felvehető talajfizikai jellemzők meghatározása. A legelterjedtebb vizsgálati módszer a különböző átmérővel fúrt zavart mintavételezés, melyet egyes esetekben zavartalan mintavételezéssel egészítenek ki.
Ugyanakkor ennek a vizsgálatnak nagy hátránya, hogy nem ad pontos képet a talaj tömörségéről. A jelenleg legelterjedtebben alkalmazott dinamikus szonda a DIN-szabvány alapján készített úgynevezett Borro rendszerű nehéz verőszonda, melynél a 44 mm átmérőjű, 90°-os hegyes kúpot menesztve, a rudazatra 50 kg tömegű súlyt ejtenek, 50 cm magasságból. A 20 cm-enkénti behatoláshoz szükséges ütés számát írjuk fel, mellyel információt nyerhetünk a talaj tömörségéről 20 cm vastagságban (ennek a számnak a jele: N20).
Jelenleg az FTV által 1980-ban kiadott tervezési segédlet (Talajfizikai jellemzők meghatározása Borro dinamikus szonda segítségével – 32-es szám) a legelterjedtebben használt.
Ugyanakkor leszögezzük, hogy a dinamikus szonda mérései csak a mellette végzett fúrással együtt értelmezhetők – a két eredmény együttes figyelembevételével lehet a talaj állapotát jól modellezni.